Némi nehézség után állt össze a csapat, mert az eredetileg tervezett öt főből végül csak hárman maradtunk, de az emiatt lemondott szoba árát szerencsére nem kellett kifizetnünk. A szállást csak jó fél óra keresés után találtuk meg, mert kicsit odébb volt, mint amit a honlap térképe mutatott, de barátságosan a kandallóba begyújtva vártak ránk. Egy régi malom épületet alakítottak át apartmanná, főleg a pincében még látszottak erre utaló jelek.

A négy nap során végig remek, napsütéses időt fogtunk ki, és napközben a napon 10 fok fölé is ment a hőmérséklet.

 

1. nap Velky Kysel

 

Már évek óta csak Pilánál lehet parkolni pénzért (egyetértek, ott van elég hely), ezért egy fél óra gyaloglással kezdődött a túra. Sajnos mind a fa-, mind a vaslétrák állapotán nagyon látszik, hogy ez az út esik legmesszebb a központi utaktól. Néhol a vaslétrák minden második rögzítése eltörött, és a falétrák majd mindegyikét fel kellene újítani. Mindezek a negatívumok persze nem változtattak a természeti szépségeken. Már fönt a fennsíkon a  szép időben szembesülhettem azzal, hogy tavaly hány esélyt szalasztottam el (legalább hármat), hogy rájöjjek, hogy a rossz irányba megyünk...

 

2. nap Hernád áttörés, Klaštoriská roklina, Kysel völgyi ferrata

 

Vasárnapra tettük a fő attrakciót, a 40 év lezárás után augusztusban újra megnyitott Kysel völgy bejárását a ferrata úton. Persze előbb oda el is kellett jutni. A Klaštoriskohoz a hasonló nevű szurdokos úton mentünk föl (itt láttunk egy nagy fekete, sárga pöttyös szalamandrát, mint tavaly), majd a sárga zeg-zugos úton le a Fehér patakhoz (Biely potok), ahonnan az új út indul (most vált számomra érthetővé ennek a zeg-zugos útnak az értelme). Ketten vágtunk neki az új útnak a Zsolttal, az Enikő a zeg-zugos sárgán ment vissza a Klaštoriskohoz. Az út újranyitása azt jelenti, hogy felfestették a fákra a ferde zöld jelet, de a patakvölgy átjárhatóságát az elején semmivel nem könnyítették meg. Érezhető a 40 évnyi túrázómentesség: néha elgondolkodtunk, hogy most tényleg erre akarunk menni, hol lehet itt értelmesen továbbhaladni? Egy háromfős magyar csoport vissza is akart fordulni, mert meg voltak győződve, hogy rossz helyen vagyunk. Aztán meggyőztem őket. Valószínűleg osztrák típusú hegyi ferratára számítottak, pedig itt a SzloPa-ra jellemző szurdokos patakvölgyben lévő vízszintes mászósegítségek vannak, és csak a vízeséseknél van függőleges létra vagy lépések. Kb fél óra patakvölgyi "dzsungelharc" után kezdődött a kiépített rész. Innentől viszont szinte folyamatosan az egyre szűkülő sziklák oldalába szerelt lépéseken kell haladni. Az egyik legjobb helyen annyira összeszűkül a szurdok, hogy az egyik oldalról át kell lépni a másikra (balról jobbra) az alattunk zubogó patak fölött. A nehézség kb B/C, néha vízszintesen ki kell dőlni, és karból megtartani magunkat, de nem vészes. Viszont az út hossza miatt torlódások alakulhatnak ki (mi csak egybe futottunk bele). Igazából a tapasztalt ferratásoknak nincs is szüksége felszerelésre (én egyszer sem akasztottam be), a sisak meg tényleg arra kell csak, hogy ne verd be a fejed a sziklába. Persze az Obrovsky vízesésnél kell vagy 30 métert függőlegesen fölfelé menni. Itt csatlakozik be az út a sárga jelzésbe, amit U alakúról I alakúra módosítottak: azaz a körútból egy oda-vissza utat csináltak. Ennek a rövid sárgának a közepénél indul még egy rövid ferratás rész, aminek a kivezetése a régi sárga kivezetésébe torkollik. Tehát az Obrovsky vízesés tetejéhez továbbra is el lehet jutni a sárgán, ahogy eddig is (csak kicsit levágtak az útból), és a fölső ferratás rész is elérhető a Kyselek indulópontjától a sárgán.

 

3. nap Sucha Bela, Maly Kysel, Obrovsky vízesés

 

Hétfőn a SzloPa emblematikus útjával kezdtük. A létrák előtt akik utolértek, azok mind meg is előztek minket, ami jól jött, mert így nyugodtan élvezhettük a páratlan látványt. Ez az út érezhetően jobb állapotban van, de még itt is elkelne egy kis karbantartás. A fennsíkra fölérve kicsit megpihentünk. Közben megérkezett egy óriási farönk szállító teherautó, és villámgyorsan fölpakolt még pár 20 méteres rönköt. A beépített markolóval úgy emelgette a sok mázsás farönköket, mintha fogpiszkálók lennének.

Ezután "szokás szerint" eltévesztve a menetirányt a Maly Kyselen mentünk le, hogy az Obrovsky vízesést még egyszer megnézzük, és a fölső ferratás részt az Enikő is bejárhassa.

 

4. nap Tamás kilátó körút

 

Utolsó nap a kihagyhatatlan Tamás kilátóhoz vezetett az útunk. Mivel a Zsoltéknak már napközben Egerben kellett lenniük, ezért innen már egyedül folytattam egy körúttal: elmentem Čingovig, ameddig még sosem, majd onnan a Hernád völgyében vissza a malomig, ott át a Letanovce felé vezető hídon, és fönt jöttem vissza, ahol csak egyszer mentem eddig.