Nagyjából 6,5 óra alatt tettük meg a kicsit több, mint 400 km-t, mert Belényes előtt már nincs szakaszosan lezárva az út, mint tavaly, csak van egy felújítás alatt lévő 15 km-es rész, ahol nem nagyon látszik, hogy haladnának. Erről a román TV is beszámolt egy legalább fél órás műsorban az ottlétünk alatt. A Csodavár menedékházban szálltunk meg, amit kb 10 éve építettek. A Tibiék már laktak benne, amikor még csak félig volt kész, ezért nem ért minket meglepetésként, hogy a szobákban nincs konnektor, csak a folyosókon meg az étteremben. A szobák némelyike kicsit szűkös, meg a közös fürdőben nincs semmilyen akasztó, de ezt a házigazdák a kedves vendéglátással igyekeztek pótolni. Rendelhettünk vacsorát, sőt külön csak levest is, és ezt a lehetőséget ki is használtuk, mert bőven hoztak mindig egy nagy tálban.

 

1. nap Háromkirály vízesés

 

Odafelé úton még a szerpentin előtt megnéztük a vízeséseket. Nem úgy mint tavaly, most a legnagyobb, alsó vízesés körbejárása után fölmentünk megnézni, merre vezet tovább a jelzés (odáig ugyanis nincs). Találtunk is még két kisebb vízesést, de szerintem a térkép szerinti legfölsőt még mindig nem láttuk. Majd legközelebb a másik irányból is földerítjük a terepet.

 

2. nap Szamos-bazár, Aragyásza-barlang

 

A szép időben ezzel a túrával kezdtük, mert itt még egyikünk sem járt korábban. Autóval egész közel lehet menni, így kb fél órás gyaloglás után már a barlang monumentális kapujában álltunk, amit Czárán Gyula a Babilon kapujának nevezett el. Az átkelés a barlangon nem különösebben nehéz, de izgalmas, és az egész együtt hihetetlen élmény. Maga a barlang 212 m hosszú, 10-25 m magas, 8-38 m széles, és több fölső beszakadás miatt itt-ott fényt is kap. Persze lámpa azért szükséges. Az Isiék inkább megkerülték a barlangot, és ő látott is fölülről minket benne. A barlangi rész után, ami a rengeteg fényképezéssel sem tartott 1 órát, a Tibivel még megtettük a szurdok körüli körutat is, ami vagy 5-6 órát vett igénybe. Az igazsághoz tartozik, hogy a útbaigazító táblák ellenére nem tudtuk pontosan, hogy hol vagyunk, de utólag ez egyértelműen a mi hibánknak bizonyult, mert a jelzések jók (csak meg kell szokni az itteni gyakorlatot). Maga a körút nekem csalódást okozott, mert csak egy érdekes barlang (Belcazár palotája) volt a vége felé, és egy szép kilátó pont, ahová viszont rettentően csúszós meredek úton kellett fölszenvednünk magunkat. Cserében visszafelé is az Aragyásza-barlangon mentünk keresztül, sőt én még az Isiék által reggel bejárt elkerülő úton visszmentem, és harmadszor is végigjöttem. Úgy tűnt, hogy ekkor már 5 perc alatt átértem, de az órám 15-t mutatott.

 

3. nap Csodavár

 

Reggel esett az eső, és leültünk társasozni, de miután elállt, dél körül elindultunk a közeli, és rendkívül látványos túrára. Először a 100-120 m mély dolinák pereménél lévő 4 kilátópontot (balkon) jártuk körbe, majd visszamentünk (útközben meglepetésre belefutottunk egy kis 20 m-es szurdokba is), hogy leereszkedjünk. A Tibivel előrementünk, mert lent az alagúton keresztül át akartunk menni az elzárt 2-es dolinába. Ez sikerült is, de meglepetésemre a hatalmas alagúton keresztül egy meglehetősen meredek törmelékes "ösvény" vezet át miközben erősen fúj az igen hideg szél. Visszaérkezve éppen az Isiéket láttuk meg a túloldalon esőkabátban, mert elkezdett esni. Ezért (is) megnéztük, hogy a barlangon át tudunk-e menni az 1-es dolinából a 3-asba, de túl nagy volt a vízállás. Így visszafordultunk, és döbbenve tapasztaltuk, hogy ahol másfél órája "átsétáltunk" a patakon, ott most már hömpölyög a víz. Végül sikerült szárazon átkelnünk, de nem sokon múlott. Hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt ennyit emelkedjen a vízszint. Nem véletlen, hogy táblákkal jelzik, hogy áradásveszély. Még sokkal veszélyesebb, ha ez a barlangban lep meg valakit. A normál úton átkeltünk a kis hágón a 3-as dolinába, ahol leereszkedtünk a barlang másik oldalán. A Tibi gumicsizmában ment is vagy 20 m-t a patakban, de még a kanyarulatig sem jutott el, mert egy nagyobb sziklánál mély kiöblösödés volt. Egyszer majd alacsony vízállásnál biztos átmegyünk ezen a barlangi szakaszon is.

A nap végén én még egyedül elmentem az Elveszett világ felé (tavaly jártunk is ott), és közben felfedeztem a Hamlet-barlangot, ahol a menedékháztól nem messze a Medve-patak ömlik be a hegybe, hogy a Csodavárnál bukkanjon ismét felszínre. Visszafelé persze jól megáztam. A természet jelezte, hogy ugyan sokkal jobb az idő, mint azt előzetesen jósolták, de azért ő az úr.

 

4. nap Ponor-rét

 

Erre a napra egész napos esőt jósoltak, de dél körül kisütött a nap, és elindultunk (a 3 fiú) a közeli, de hatalmas (azért a videóban említett Margitszigetnyi méret túlzás) Ponor-rétre. Mire odaértünk, el is kezdett esni. Ez persze nem tartott vissza, hogy megnézzem, honnan csúsztak le tavaly a csigások, de nem találtam kiépítve semmit. Megnéztük a Ponor-forrást is, ami a nevével ellentétben nem forrás, hanem egy patak kizúdul a földből a sziklák között. Sajnos az a hidacska, amin tavaly még az egész társaság átkelt, mert volt korlátja, mára beszakadt. Szomorú látni, hogy szinte semmit sem törődnek a karbantartással: a tájékoztató táblák is gyakran teljesen olvashatatlanok, a Galbina-szurdokban a lábtámaszok évek óta le vannak szakadva, így csak a patakon keresztül lehet átkelni, de csak alacsony vízállás esetén... Visszafelé keresztben fölmentünk a rét tetejéig, és megtaláltuk a jelzést az Elveszett világ felé. Alaposan elázva értünk haza, mert az úton kisebb-nagyobb intenzitással, de végig esett.

 

5. nap Galbina-szurdok

 

A Tibivel kettesben vágtunk neki a leghosszabb túrának. Közben megnéztük a Porcika-zsombolyt, ami igazából egy jégakna beszakadás. 38 m mély, 10-15 m átmérőjű, és az alján tényleg van jég. Bő két óra kellett, hogy elérjük a szurdokot. Először is le- és kimásztunk egy szép kilátóponthoz, ahonnan még a patakot is meg lehetett pillantani a mélyben. Ezután következett a szurdok, az elején a Galbina-kitöréssel. Itt nem a sziklából ömlik ki a víz, hanem kevésbé látványos módon alulról a földből "jön" ki, de a 10 m-re lévő vízesés már mutatja, hogy mekkora a vízhozam. Azonnal látszott, hogy a rengeteg víz miatt esélyünk sem lesz majd később a patakon keresztüli továbbhaladásra hiába hoztunk gumicsizmát is (tavaly augusztusban szerencsénk volt az alacsony vízállással). Addig is nagyon lassan haladtunk, mert rengeteget fényképeztünk (a vízeséseket mindeféle szögből), az összes barlangos részhez lementünk (közben a patak ugyanis bement a barlangba), végül elértünk a derékszögű részhez, ahol a patak végleg kitör a sziklákból, és a turistaút a patakon keresztül folytatódik, de nekünk aznap eddig tartott. Ezt a részt több, mint 2 óra alatt tettük meg, ami visszafelé alig 3/4 óráigtartott csak. Úgy döntöttünk, hogy a szurdokot a másik oldalról (a Flóra-réten keresztül) megkerülve a másik oldali bejárattól is bejárjuk, de mire odaértünk, elkezdett esni, így csak egy rövid résznyit mentünk a másik irányból, és inkább visszafordultunk, hogy a Flóra-réten keresztül teljesítsük a Galbina-körutat. Szerencsére egy idő után elállt az eső, de csak nagyon lassan haladtunk a meredek emelkedőn, és alaposan elfáradtunk, mire az Eszkimó-jégbarlanghoz értünk. Innen viszont már gyorsan hazaértünk.

 

6. nap Boga-csűr + 2 barlang

 

A Krisztiéktől reggel elbúcsúztunk, mert ők visszaindultak Nagyváradra egy családi program miatt, mi pedig a Boga-csűr felé vettük az irányt, ami egy szép kilátópont. Viszonylag könnyen meg is találtuk, de sajnos a kilátásból semmi sem lett, mert fehőben volt az egész hegycsúcs. Viszont a közeli barlanghoz vezetett turistajelzés, bár igen meredeken kellett leereszkedni. A nehézségekért viszont kárpótolt a barlang. Ebbe is hosszan be lehetett menni, sőt amikor összeszűkült, még be lehetett volna mászni egy résbe és továbbmenni, de ezt már kihagytuk. Visszafelé körön még a Pádis-barlangot szerettük volna megnézni, de mikor kiértünk egy nagy mezőre, elfogytak a jelzések. Vagy 2 órát bolyongtunk a mezők és erdőfoltok között (többször láttuk a Varasó-házat, egy turistaszállót, sőt a kocsit is). Végül a kocsitól a másik irányban is tettünk egy utolsó kísérletet, ami végül eredményre vezetett. A barlang előtt tényleg van néhány jelzés, de se előtte, se utána egy darab se. Magába a barlangba be lehet menni, és érdekes a vége: mintha egy függőleges fal lenne. Fölfelé azért van egy kis járhatatlan mellékjárat.