Túra beszámolók

Nyugati parti nemzeti parkok

2016 július 29.

2016 07 24-27 Nyugati-Tátra

Két autóval négyen két kutyával két időpontban mentünk ki a Nyugati-Tátrához Habovkába. A szállás rendben volt, és noha csak szlovákul beszéltek, de igyekeztek segíteni: kaptunk hajszárítót, meg plusz lepedőt, mert átrendeztük a szobabeosztást. Előzetesen minden napra jósoltak esőt. Nos ez bejött: dél körül és kora délután esett változó intenzitással. Én szerencsés módon keveset kaptam belőle, a többiek többet.

 

1. nap (a Tibinek, Szandrának és a Dagi kutyának már a 2.) Volovec (2063)

 

A terv az volt, hogy fölcaplatunk a Volovecre (ahol az addig északról dél felé tartó szlovák-lengyel határ derékszögben megtörik, és nyugat-keleti irányban folytatódik), és a gerincen észak felé megyünk a határon majd lejövünk. A Rákoň nyeregbe felérve viszont elkezdett esni az eső, ezért a többiek egyből északra fordultak a terv szerint, csak én indultam fel a Volovecre egy pár ember társaságában, akikről azonban kiderült, hogy a lengyel oldalon gyorsan a lefelé utat választották. Én fölmentem, de a közben leszállt felhő miatt alig láttam valamit, ezért a többiek után indultam a gerincen egy bő órás hátránnyal. Végül a rövidebb lejövetel mellett döntöttem, mert a gerincen néhol megállt a víz, és átázott a bakancsom. Mivel a másik csoport viszont az eredeti hosszú lejövetelt választotta, így mégis én értem le először, és nem értettem, hogy hol vannak, de végül megtaláltuk egymást.

https://picasaweb.google.com/107348289906320892657/6312486419637175777?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJCS0obNlIn9GQ&feat=directlink

 

2. nap Rohácsi tavak, Volovec

 

A tegnapi fárasztó és szétázott nap után a többiek a pihenést választották, így egyedül vágtam neki a túrának a Rohácsi tavak felé. Tavaly már jártunk ezen az úton, de akkora volt a köd, hogy 20 m-re se láttunk, tehát az út teljesen új volt. Dél körülre már át is értem, és úgy gondoltam, hogy adok még egy esélyt a Volovecnek. A Zábrat` hágóig fölfelé esett, de utána elállt, és köd sem volt, így volt alkalmam alaposan körbenézni. Ekkor tudatosult bennem, amit már addig is sejtettem, hogy a szomszédos csúcs a Rohács, és hogy én azt erről az oldalról másztam meg (ráadásul ekkor a Tibi följött a Volovecre).

https://picasaweb.google.com/107348289906320892657/6312482090094157185?authuser=0&authkey=Gv1sRgCIm9hLaEssng7wE&feat=directlink

 

3. nap Banikov hágó (2040), Rohácsi tavak

 

A Tibiék a sok eső miatt egy nappal korábban hazamentek, ezért csak ketten maradtunk. A Gabinak a Rohácsi tavak kis kört ajánlottam, míg én a Banikov hágóhoz mentem föl, ahová már a másik oldalról egyszer fölmásztam, és akkor tovább is mentem a Banikovra és a Tri kopyra. Erre most nem sok esélyem volt, mert felérve elkezdett esni az eső, és a köd is leszállt, így alig láttam azt a 4 embert, aki elindult fölfelé. Visszaindultam a Gabi után. Szerencsére nem esett sokáig, és mire a tavakhoz értem, már sütött a nap. Viszont egy másik problémába ütköztem: a tavaknál komoly eső volt, ezért már ömlött kifelé belőlük a víz a turistaútra patakot kreálva belőle, és ez komoly nehézséget okozott (lásd a videókat).

https://picasaweb.google.com/107348289906320892657/6312479578027097153?authuser=0&authkey=Gv1sRgCJTctu3n-saJbg&feat=directlink

 

4. nap Árva vára, Zólyomi vár

 

Mivel mindkettőnknek mindkét bakancsa átázott, ezért erre a napra már nem tettünk túrát, hanem megnéztük a látványos Árva várát, ami egy sziklára épült a XIII. században. Sajnos csak csoportosan lehet látogatni, és kutyát nem engednek be, ezért csak kívülről néztük meg a várat, és megbámultuk az Árván tutajozókat.

Visszafelé még beugrottunk megnézni a zólyomi várat, amit eddig mindig csak az autóból láttunk. Nekem csalódást okozott, mert messziről sokkal nagyobbnak tűnik. Egy szimpla téglalap alakú erődítmény, aminek bemehettünk a belső udvarába, ami egy kézilabda-pálya méretű. A termekben a Szlovák Nemzeti Galéria kiállítása látható.

https://picasaweb.google.com/107348289906320892657/6312474907906698977?authuser=0&authkey=Gv1sRgCILi64Hy8aimjQE&feat=directlink

2016 július 12.

2016 07 07-10 Lengyel- és Béla-Tátra

Már régóta szerettem volna felmászni a Rysyre a lengyel oldalról, és a Béla-Tátrában sem jártam még, ezért örömmel fedeztem fel a turatars.com oldalon egy ilyen programot kínáló 4 napos utat, és csatlakoztam a Csuuucsforma (Laci) által vezetett csoporthoz, aki intézte a túravezetésen kívül a szervezést is. Mindenképpen jó döntés volt, mert szimpatikus társak közé kerültem, és végig jól éreztem magam. Ehhez persze az is kellett, hogy az időjárás a kegyeibe fogadott minket, és csak a harmadik nap esett kétszer is az eső, de ezt ki lehett bírni. Egy 17 személyes Iveco kisbusszal utaztunk ki, ami még egy utánfutót is húzott a csomagokkal. 6 óra alatt értünk ki Zakopanéba, ahol egy 290 éves, 3 emeletes faházban volt a szállásunk, ahol csak a mi csoportunk lakott. Minden fából volt, még a vizesblokkok is, néhol nyikorogtak a gerendák, de alapvetően megfelelő szállás turistáknak.

 

1. nap: Nosal (1206) és Wielki Kopieniec (1328)

 

Az első napi bemelegítő túra a szállásunkhoz közeli Nosalra és a Wielki Kopieniecre vezetett. Az út elején, amikor a belépőket vettük volna meg, rögtön egy nagy birkanyájat hajtottak át a turistaúton. Később a hegyről láttuk, hogy lent a mezőn milyen szépen alakzatba rendezték a birkákat a terelőkutyák. A végig szép, napsütéses időben jól lehetett látni körben az igazi nagy hegyeket. Visszafele úton még megnéztünk egy kis fatemplomot. Este bementünk a városba, és végigsétáltam a sétálóutcán, ahol óriási tömeg tolongott. Láttam (tökéletes helyesírással) kürtöskalács és langosz árust is.

 

2. nap: Rysy (2503)

 

5.30-as indulást céloztunk meg, és mindössze 6 perc csúszással neki is indultunk (ez 16 embernél nem is rossz) a legmagasabb lengyelországi csúcsnak. Busszal mentünk a parkolóig, de a buszt a Lacinak egész a szlovák oldalra kellett visszavinnie, mert nem engedték leparkolni pénzért sem... Az út első másfél órája lankás aszfaltút, de a Halas-tóhoz felérve már igazi túrázás várt ránk. A Rysy lengyel oldalról való megmászásának az a fő nehézsége, hogy nagyon meredek: az utolsó 2 km-en kell emelkedni 1100 métert. Nincsenek benne extrém meredek részek "csak" folyamatosan kemény lépcsőzés sok lánccal, ami alapvetően lefelé hasznos, de még úgy sem szükséges (persze, ha mondjuk időjárási okokból gyorsan kell lejönni, akkor létfontosságú). Sajnos az út közepén nem vettem észre egy jobb kanyart, és mentem bambán az előttem haladó ismeretlenek után egyenesen, és majdnem fel is mentünk egy másik nyeregbe a Rysy alatt (2350), így vissza kellett fordulnunk, és egy csomót visszamászni, hogy rátérjünk a jó útra. Ezzel vesztettünk vagy másfél órát (meg egy csomó energiát), így a csúcsra felérve igen nagy tömeg fogadott. A kitűnő idő viszont kárpótolt mindenért. Visszafelé a két tó között egy nagy szarvastehén semmitől sem tartva ment át előttünk a turistaúton.

 

3. nap: Monk völgye a Béla-Tátrában a Vyšné Kopské sedlo-hoz (1933)

 

A mai napra esőt jósoltak, ezért a Laci megcserélte ezt az utat a Świnica mászással, mert oda kellett a jó idő. Ez az egyetlen engedélyezett út a Béla-Tátrában. Nagyon megérte ide eljönni, mert hihetetlenül dús a vegetáció. Rengeteg különböző színű, formájú, alakú virággal találkoztunk végig az út során. A (nem annyira) várt eső még fölfelé elkapott bennünket. Alig több mint 10 perces volt, de intenzív. A felfelé menő útból pillanatok alatt kis patak vált. Később, a hágóknál jó volt az idő, messze el lehetett látni. Aztán a lefelé úton újra el kezdett esni, most már hosszabban, de a túra végére megint kisütött a nap.

 

4. nap: Świnica (2301)

 

Az utolsó nap ismét 5.30-as indulásra volt szükség, hogy fölérjünk a Świnicára, és utána még haza is utazzunk Magyarországra. A korai indulás ellenére nem voltunk egyedül, hiszen ilyenkor nyáron már rég világos van, és ki kell használni a jó időt. A Murowaniec-háznál megálltunk egy kicsit, majd nekiindultunk a sárga majd fekete jelzésen a Świnica-hágóhoz, ami egy technikailag könnyű fölmenetel a többihez képest. A hágónál már egy csomó ember volt, akiknek a zöme persze a lanovkával jött föl a Kasprowy Wierch (Gáspár-csúcs) érintésével. Innen még 250 méter szintet kellett fölfelé menni. A másik oldalon lefelé már több láncos részen kellett leereszkedni, ahol torlódások keletkeztek különösen a Zawrat hágótól lefelé vezető úton, ahol a föl- és a lemenők alig tudnak kitérni egymás elől a falon.

2016 július 4.

2016 07 03 Cuha-völgy és Csesznek: via ferrata pályák

A Cuha-völgyben még nem jártam, ami rögtön az út elején meg is mutatkozott, mert egyből a rossz irányba indultunk el, és csak bő órás bolyongás után értünk vissza az út elejére, ahonnan már sikerült a jó irányba elindulni, hogy kipróbálhassuk a tavaly épített ferrata pályákat.

A Cuha patak szurdokvölgyében (ahol egy nem túl forgalmas vasúti pálya is halad) két vasalt utat építettek, de az egyiknek (a könnyebbnek) július közepéig csak az alsó része mászható, mert a felső (ez vezet át a vasúti alagút fölött) le van zárva a fészkelő madarak miatt. Itt a drótokat föl is tekerték fél évre. A másik pálya nehezebb, hosszú vízszintes szakaszokkal, amihez nem árt a jó karizom, ami nekem nem erősségem. Éppen sikerült teljesítenem a pályát, de közben ebben nem voltam annyira biztos.

Ezután átmentünk a nem messze lévő Csesznekre, ahol meglepetésemre kiderült, hogy a várral szemközti falon még két felmenetelt építettek: egy rövidebb könnyűt (Futrinka ucca), és egy extrém nehezet (MZ/X), amelyben áthajlós rész (E/F) is van. Így már 5 pálya található itt. Az Erika egyből ügyesen felmászott a vár oldalán lévő 4 m magas függőlegessel kezdődő E-s úton.