Túra beszámolók

Nyugati parti nemzeti parkok

2017 március 18.

2017 03 15-16 Berlin

Régi vágyam teljesült azzal, hogy 2 napra kiugrottam Berlinbe városnézésre. Már közel 27 éve leomlott a Fal, és én vagy másfél évtizede halogattam ilyen-olyan okokra hivatkozva ezt az utat. Gyerekként jártam a keleti oldalon, de csak az Alexander Platzon lévő óra és a TV torony maradt meg.

Valahol olvastam, de mégis megdöbbentett, hogy mennyi építkezés zajlik a város belső részein egyszerre (pl az egész Unter den Linden föl van túrva középen). Nem is értem, hogy bírják ezt építkezési kapacitással, és mi lesz 5-10 év múlva, ha minden fel- ill újjáépül. Bármerre néz az ember építési darukat lát. Néhány műemléket itt is restaurálatlanul hagytak meg mementóként, mint máshol is Németországban. Itt nem dívik az utcaátnevezés kurzusváltás után: most is van Karl Marx Alle, meghagyták a város szívében a Marx és Engels óriási szoborpárosát is.

A másik meglepetés az az utcai pékárusok töméntelen száma. Minden U- és S-Bahn állomáson megtalálhatók, a nagyobbaknál sokan, de a belső részeken is roskadoznak az ínycsikladozó illatokat árasztó százféle péksütemények. Azt hiszem, ebben a városban senki nem reggelizik otthon. Reggel 1/2 8-kor zsúfolásig megtelt hatalmas vendéglőt láttam a szállásomnál, ami a híres Checkpoint Charlie tőszomszédságában volt.

Nem lehet nem beszélni a csodás tömegközlekedésről. Vettem egy 48 órás Berlin Welcome kártyát, ami korlátlan utazást tett lehetővé. Az utóbbi 5-6 évben itthon nem ültem metrón a munkám miatt, de ezt most alaposan bepótoltam. Valamiért én azt gondoltam, hogy az U-Bahn a föld alatt, az S-Bahn a föld fölött jár, de egyes U-Bahnok is fönt járnak. Meg sem kíséreltem összeszámolni a vonalakat de 20-25 biztos van, csak U megállóból van 173. Hosszúak is, így rengetegen utaznak rajtuk. Bp-től eltérően a párhuzamos közlekedést sem irtják. Több helyen is láttam, hogy fönt megy az U (persze ritkás megállókkal), alul a villamos, és vannak még buszjáratok is (emeletes busz is előfordul). Mindegyiken van utas. A nagy csomópontoknál pedig akár 3-4 szintes alagútrendszer is előfordul. Ráadásul egy vágányra mindkét irányból jöhet vonat. Van ahol így egymás mellé állva várják be egymást, de olyannal is találkoztam, hogy egy vonal az egyik irányba egy másik emeletről ment, mint a másikba. Nyilván elég komplikált lehet a vasútirányítási rendszer.

Rengeteg féle embert látni az utcán a kávébarnától a koromfeketéig, nem kevés a fejkendős nő, orosz beszédfoszlányt is többször hallottam, de echte németek mindenhol vannak. Direkt kimentem Neuköllnbe, és gyalog jöttem be. Színes világ. Furcsa volt a sátorozó hajléktalanokat látni a hidak alatt vagy a hidakon.

Szóval még egyszer biztos elmegyek ebbe a városba, hogy lássam, miket építettek. Ja és akkor Potzdamot is meg kell nézni, ami most kimaradt.

2017 március 4.

2017 03 04 Stuhleck hótalpas túra

Már egy hónapja kiderült, hogy csak ez a szombat jó még ebben az idényben egy újabb hótalpas túrára nekem. Kicsit izgultam, hogy lesz-e elég hó, de a Stuhleck-i sípályák jó választásnak bizonyult. Fölfelé a szánkópályán mentünk a Friedrich Hüttéig, ami kb az út fele, majd onnan a sípálya szélén mentünk föl az 1634 m magasan lévő sífelvonó fölső állomásáig. Itt már kijöttünk a fák közül, és nagyon fújt a szél, ezért meg sem próbáltunk a már nem túl messze lévő csúcsra följutni. Lefelé meglepően kényelmesen jöttünk le a sípálya szélén, "beilleszkedtünk" a síelők és snowboardosok közé. Néha kicsit megbámulták a hótalpainkat. 2 éve a másik oldalról kicsit aalacsonyabb magasságból fordultunk vissza, de legközelebb már mindenképpen fölmegyek a csúcsra. Az idő egyébként remek volt, végig sütött a nap, és vagy 10 fok volt a hőmérséklet.