A 4 napos Húsvétot horvát nemzeti parkokban töltöttük. Az első 2 napot Plitvicében, majd leutaztunk a tenger melletti Paklenicába, ahol látványos szurdokokon keresztül lehet fölmenni a hegyekbe. Óriási szerencsénk volt végig az időjárással, mert sok esőt ígértek. Ebből a második napon tényleg esett egy bő fél órát, amikor mi éppen a fedett étkezőhelyen pihentünk. Azután végig esett éjjel, és másnap reggel az úton a tengerhez, de mikor kiszálltunk, akkor elállt, és onnantól még a nap is kisütött. Amitől viszont már elszoktunk, és nagyon rossz volt újra szembesülni vele: kifelé fél, visszafelé 1 órát álltunk a határon, mert mindenkinek ellenőrizték a papírjait.

 

1. nap Slunj, Barač barlang és Plitvice

Útközben megálltunk a költői szépségű Slunj falunál, ahol egy csodaszép tó- és vízesésrendszert vezettek keresztül a falun. Ezzel hangoltunk Plitvicére, de előtte még megnéztük a Barač cseppkőbarlangot, ahová majdnem be sem mentünk, mert egy magyar társaság is jött utánunk, és közülük a két férfi túl hangosan érezte jól magát. Mi éreztük magunkat kellemetlenül, és az egyébként angolul csodaszépen beszélő túravezető is csak a megértéséről biztosított, amikor vacilláltunk, hogy bemenjünk-e velük az utolsó vezetett barlangi útra. Aztán még érkeztek olaszok is, így bementünk (a Dagi kutyát is beengedték ingyen). Nem bántuk meg, és a végén még az is kiderült, hogy a barlang nevét a barátság szóból kapta még a Monarchia idején. Késő délután már a pénztárak zárása (és a személyzet távozása) után még a nagy vízeséshez is beugrottunk Plitvicébe, így szinte egyedül készíthettünk fényképeket.

 

2. nap Plitvice

Sikerült az összes utat végigjárnunk egy nap alatt, sőt még egy kicsit többet is, és a kutya is jól bírta. Először a már előző este is meglátogatott nagy vízeséssel kezdtük, de most az alig használt kis lépcsősoron és egy alagúton át fölmentünk a tetejéhez is. Sőt a Tibivel le is ereszkedtünk oda, ahonnan a víz lezúdul vagy 30 métert. Utána átmentünk egy kilátóponthoz, majd kimásztunk az alatta lévő sziklákra, sőt én még egy már vagy 20 éve lezárt (emiatt alaposan elhanyagolt) utacskán le is mentem a tóhoz. Aztán vissza föl, és a fönti úton át a fölső tavakhoz, hogy a kilátópontokról föntről is megcsodálhassuk az egész gátrendszert. A középső résznél egy fedett étkezdében kibekkeltük a bő fél órás esőt. Velünk szemben 3 hatvan körüli ázsiai ember beszélgetett egymással, és egy idő után feltűnt, hogy néha igen jó kiejtéssel magyar kifejezéseket szőnek a mondataikba (forró csokoládé, szalvéta). Kiderült, hogy ők is Magyarországról jöttek, de egyébként vietnamiak. Különösen az egyik nő beszélt szinte akcentus nélkül magyarul. A legfölső tavak és vízesések körbejárása után visszaindultunk a másik oldalon, és csak azt sajnálom kicsit, hogy a hajóútról lemaradtunk, mert rossz információt kaptunk az utolsó járat időpontjáról. Az egyébként nem olcsó belépő árában (110 kuna = 4730 Ft) benne van a park területén a busz- és a hajóút is.

 

3. nap Nagy Paklenica szurdok

A szűk másfél órás út végén a tengerhez közeledve át kellett jutnunk a Velebit hegységen. Szerencsére pár éve már megépítették az autópályát. Még sosem mentem autópályán 3-4 km hosszú alagútban, ami a végén szinte szerpentinszerűen jön ki a hegyből. Viszonylag gyorsan megtaláltuk a szállást GPS nélkül, és mire a Paklenica nemzeti parkhoz értünk el is állt az eső. A nagy szurdok első részébe autóval be lehet hajtani, majd rögtön az Aniča kuk nagy sziklatömbje mellett haladtunk el. Ez egy nagyon ismert sziklamászóhely. Vagy 30 különböző út vezet föl a csúcs felé. Van egy turista út is, ami a sziklafal tövében kerüli meg az egészet, és hátulról vezet föl a csúcsra. Mi a fő útról letérve egy barlangot vettünk célba, ami a tengerre néző csúcsok irányában volt. Sajnos áprilisban csak szombatonként 10-13 között van nyitva, így ebbe a barlangba nem jutottunk be. A barlang után már annyira hegyi (mászós) úttá vált az ösvény, hogy a Daginak esélye és kedve sem volt arra menni, így ők visszafordultak, és én egyedül mentem föl a csúcsra. Lélegzetelállító volt a látvány a tengerre körben a hegyekkel. Egy nagy kört leírva jutottam vissza a fő turista útra, és a nap végén még éppen időben sikerült is följutnom az Aniča kukra is. Ennek az útnak az utolsó 20 perce igen emlékezetesnek bizonyult, mert egy adrenalinbombával ért föl. Kb 45°-os meredekségű nagyon szabdalt, tűéles sziklákon kellett fölfelé haladni. Volt olyan izgalmas, mint egy via ferrata út. Kár lett volna kihagyni.

 

4. nap Kis szurdokvölgy Paklenica

Az utolsó napra csak egy rövidebb túrára mentem, hogy időben haza tudjunk indulni. A cél a sokkal kevesebb ember által látogatott (és persze sokkal kevésbé kiépített) kis szurdok volt oda-vissza. Az út néha a kiszáradt folyómederben vezetett időnként óriási sziklák között, amikre néha föl is kellett mászni. Már majdnem fölértem a szurdok végéhez, és a rászánt időnek közel a felénél jártam, amikor váratlan esemény történt: éppen azon törtem a fejem, hogy a folyómederben egy nagy sziklára hogyan lehet fölmászni a továbbhaladás érdekében, amikor hirtelen mögüle elkezdett kis sugárban ömleni a víz. Először meglepődtem, de pár pillanattal később meg is ijedtem, hogy ha valami gátszakadás vagy efféle történhetett, akkor hogyan fogok innen kikeveredni, ha pillanatokon belül elönti a víz. Azért csináltam egy fényképet meg egy rövid videót, de amikor már a talpamnál kezdett a víz folyni, akkor azonnal visszafordultam. Így utólag persze túlreagáltam a helyzetet, de ott akkor elsősorban az időszűke miatt az tűnt az ésszerűnek, hogy villámgyorsan hagyjam magam mögött a folyómedres részt. Ha egész nap ott lettünk volna, akkor megpróbálok továbbmenni. Legrosszabb esetben ki kell menteni, ha tényleg valami havaria történik. Végül is én belépőt vettem, és a turistaúton mentem (látszik a sziklán a festés is). Lent a bejáratnál alaposan megnéztem a térképet, és valószínűleg az történt, hogy pont elértem azt a részt, amikor a folyó fönt egy másik mederben megy tovább, és valami túlfolyás miatt jött egy kis víz velem szemben. De ez ott alulról egyáltalán nem így látszott. Pontosabban nem lehetett tudni, hogy mi újság, csak a víz morajlását lehetett hallani.