Végül egy sérülés miatt csak hárman mentünk el az útra. A szállásra nem volt panasz, sőt az angolul kitűnően beszélő lány még azt is kezdeményezte, hogy megpróbál nekünk valami visszatérítést szerezni. A reggeli benne foglaltatott az árban, ami itt azt jelentette, hogy a hűtőben volt kenyér, sonka, sajt, vaj, tej, zöldség stb, és mi akkor ehettünk, amikor akartunk. Nekem tetszett ez a rendszer. Azt az egyet furcsálltam, hogy a szobákat nem lehetett kulcsra zárni, de ebből sem származott semmi probléma.

 

1. nap Tlstá (1373, Nagy-Fátra)

Mivel most nem hajnalban indultunk, ezért kifelé egy közepes körtúrát (kb. 6 órás) terveztem a Nagy-Fátra nyugati szélén. Az ötletet a turatars.com oldalról csuuucsformától loptam. Mi a legkisebb kört tettük meg, de lehetett volna egy bővebbet is, csak az időhiány... A csúcsról visszaereszkedve egy barlang mellett mentünk el, ahová be is tudtunk menni egy rövidebb szakaszon.

 

2. nap Baranec (2184, Nyugati-Tátra)

Ezen a csúcson még én sem jártam, ezért ezt az utat már régen kinéztem, és végül éppen sikerült sötétedésre befejezni. Az eleje elég nehéz, mert rögtön egy 4 órás folyamatos emelkedővel indul a csúcsra. Különösen az első két óra fárasztó, de miután kiértünk a törpefenyők közül, már látszik a cél, és úgy már lelkileg is más. Még az erdőben találkoztunk egy nagyobb (70-80 cm) kígyóval, de elég gyorsan elbújt. Végig jó időnk volt (nem tikkasztóan meleg), a csúcsról már pazar kilátás fogadott minket. Távcsővel néztük, hogy körben az összes járható csúcson voltak túristák. A csúcsról a Žiarske sedlo felé mentünk le, és a Zsári völgyben kanyarodtunk vissza az autóhoz. Ennek a völynek az elején van a bányász múzeum, ami egy tárna, de persze este (mire odaértünk) már zárva volt.

 

3. nap Rákoň-Lúčna-Osobita (1876, Nyugati-Tátra)

Ezen a napon egy rövidebb túrát tettünk a hegység másik oldalán. Odafelé elég sok biciklissel találkoztunk, meséltem is a többieknek, hogy 2 hónapja én is itt tekertem. A Szandra kérésére azt az utat választottuk, ahol tavaly a Tibivel, a Gabival és a kutyákkal ők bőrig áztak, míg én fölmentem a Volovecre, és csak kicsit áztam meg. A Rákoň-Lúčna határgerinc és az egész hegyoldal egy nagy áfonyás (de azért málna is van). Fönt a gerincen csak 4-5 cm magasak, de van rajtuk nagyszemű termés. Mint egy szőnyegen, úgy lehet rajtuk járni. Több helyen is találkoztunk a túristaúton medvekakával. Az út végefelé elkapott minket egy kisebb 20 perces zápor. Ekkor került elő egy 25 cm hosszú, fehér, vékony, furcsa mozgású gyík (?) az úton. Hazafelé Zuberecben be akartunk ugrani egy étterembe, de hirtelen annyira elkezdett ömleni az eső, hogy a 20 m-re lévő bejáratig sem tudtunk elmenni, és végül feladtuk. Akik egy fél órával később jöttek le a hegyről, azok nagyon csúnyán eláztak.

 

4. nap Kozí chrbát (1330, Alacsony-Tátra)

A normális idejű hazatérés érdekében az utolsó napra egy rövidebb túrát szavaztunk meg Donovaly környékén: azt az utat, amit télen hótalppal mindkét irányban megtettünk már, de nyáron még nem, és a csúcson sem jártunk (mert télen mindig a csúcsot elkerülő részen mentünk).