Még decemberben olvastam a magas-tatra.info (egyébként nagyszerű) oldalán, hogy idén már negyedszer állítanak fel a Tarajkán egy (idén már kettő) nagy hűtött sátrat, ahol a jégszobrászok mindenfélét alkothatnak, ami ingyen megtekinthető Húsvétig. Mivel még úgysem voltam a Magas-Tátrában télen (nyáron viszont számtalanszor), ezért elhatároztam, hogy most ezt a hiányt bepótolom. A kb 5 órás út miatt 2 naposra terveztük az utat. Az időjárás is a segítségünkre sietett, mert az odafelé úton szinte nem láttunk havat, de 1300 m fölötti magasságban már volt elég sok.

 

1. nap Hrebienok (Tarajka), jégszobrok

A szállást csak némi keresgélés után találtuk meg, mert a booking.com-on ábrázolthoz képest pont a falu másik végén volt, de a helyiek kedvesen segítettek. Kicsit ijedten indultunk el a Grand Hotel parkolójából a túrára, mert még ott is alig volt hó, de fönt a Tarajkán már nem volt hóban hiány. Meglepetésemre nem egy, hanem két nagy sátorban vannak a jégszobrok. Az egyikben egy nagy palotaszerű építmény, a másikban kisebb önálló alkotások. Mindkét sátort erősen hűtik. A szobrok megtekintése után fölmentünk a Zamkovského házig (elvileg a Téry házig engedélyezett fölmenni télen, de az még vagy 3 óra lett volna, és nyáron is egész napos program), majd visszafelé végigjöttünk a Tar-patak mellett, és láttuk, hogy a nagy vízesésnél a korábbi fa hídrendszer helyett fémből építettek egyet (valószínűleg ellenállóbb vagy akár szét is szerelhető).

 

2. nap Poprádi-tó

A második nap a Csorba-tótól a Poprádi-tóig tartó piros út volt a terv, amiről jó idő esetén szép kilátás nyílik a környező hegyekre, de lavina veszély miatt lezárták, így kénytelenek voltunk a zöldön fölmenni (eredetileg ezen csak a lemenetelt terveztem). Egész nap havazott, és borult, ködös időben volt részünk. A tó teljesen be volt havazva és fagyva (a lenti Csorba-tó is). Több helyen is vezettek nyomok a tavon keresztül a túlpartra, és én is nekiindultam hótalppal, de aztán mégis inkább körbementem, hogy legalább elinduljak fölfelé a zig-zeges szerpentinen az Ostrva ködbe burkolózó csúcsa felé. Pár méter után kiderült, hogy arra szinte alig járt előttem valaki, és azok sem (és persze én sem) találták az utat, meg a fölső rész tényleg veszélyes ilyen körülmények között. Azért hótalpban fölkapaszkodtam vagy 10 percet (simán bakancsban esélyem sem lett volna erre a nagy hó miatt), hogy kicsit följebbről is tudjak képet csinálni a szállóról és a tóról télen. Ezután még a Rysy-Koprovsky felé is fölmentem az első elágazásig, ameddig télen föl szabad menni.