A Máltán dolgozó István barátommal terveztük ezt az utat, amihez csatlakoztak még hárman a turatars.com oldalról (ez itt a reklám helye :). A szállásunk szokás szerint a Weichtalhausban volt, aminek az üzemeltetését a felújítás óta először megint a korábban évtizedekig ezt a tisztséget betöltő Manfred látta el, akivel szívélyes a viszonyom. Az időnk az előrejelzésnek megfelelően végig derült, napos volt.

 

1. nap Pittentalersteig, Kronichsteig, Kronich Eisenweg, Teufelsbadstubensteig

 

Bemelegítésként megmásztuk a nem túl hosszú, de technikás, C nehézségű Pittentalert, ami a Törökugrató sziklához vezet, amit eleve romként építettek. Nem voltak sokan, de pár ember mászott rajtunk kívül is. Ezután átautóztunk a Raxhoz, és Kaiserbrunntól mentünk föl a Kronichsteigon a felvonó tetejéhez, mert ezen az úton még nem jártam. Az út vége felé találkoztunk az első hófoltokkal, de a két hónappal ezelőtti 1-1,5 méteres hó nagy része elolvadt. Innen átmentünk az Ottó-házhoz, hogy a vele szemben lévő rövid Kronich Eisenweget megmászhassuk. Több helyen is elkopott a szikla, például az elején az áthajlásos fölmászás már nincs, mert elfogyott a kiszögellés. Lefelé az AV steigot néztem ki, de a höllentali kilátónál látszott, hogy az elején is van keresztben egy nagy hófolt, és ez az út északi, tehát még több ilyenre lehetett számítani, ezért inkább a sztenderd lefelé utat a Wachthüttelkammot választottuk. Amíg be nem értünk az erdőbe, addig szinte végig 30-40 cm mély, de puha hóban mentünk. A Teufels elágazásnál hárman az Annával és az Ádámmal úgy döntöttünk, hogy ezen a B-s úton megyünk le, az István és az Anikó viszont a 30 létrában végződő eredeti utat választotta. Már sötét este csak ketten az Anikóval kint vacsoráztunk a szálláson, amikor megjelent egy róka, ott sétált a közelben a fáknál, nyugodtan leült mint egy kutya. Kiderült, hogy már 3-4 éve rendszeresen a házhoz jár (nyilván néha megkapja a maradékot is).

 

2. nap Haidsteig, Karl-Ludwig ház

 

Ezt a napot a Rax legismertebb, C-D-s útjának a Haidsteignak a megmászására szántuk. A vasárnapi napos időjárásnak köszönhetően sok emberre lehetett számítani, de végül nem kellett sokat ácsorogni a falon, amitől előzetesen tartottam. Az út felénél lévő fekete Madonnától jól látszott az D-E-s Königschusswandsteig is, amit (mint később kiderült) 2 éve átépítettek: már a törmeléklejtőtől kezdve bedrótozták, és a fönti részt sem a repedésben, hanem a sziklafalon vezetik. Idén mindenképpen el szeretnék ide jönni még egyszer, hogy ezen végigmenjek. Fönt a keresztnél éppen találkoztunk az Istvánnal, aki inkább az A-B-s Preinerwandsteigon jött föl. Időben annyira jól álltunk, hogy nem jöttünk vissza egyből az autóhoz, hanem jónéhány hómezőt keresztezve átmentünk a Karl-Ludwig házhoz, megnéztük a kápolnát, sőt a közelben lévő Gretchensteig rövidke részén is le-föl jöttünk, amit kb 10 éve a Donáttal és Bernáttal is megmásztam már.

 

3. nap Wildenauersteig, Gebirgsvereinsteig

 

Az utolsó napot a Hohe Wand nyugati szélén töltöttük. Most először a Seiser Toninál hagytuk az autót. Az Anikóval megmásztuk előbb a C-s Wildenauersteigot, ami arról nevezetes, hogy nincs drót, csak U alakú lépések. Büszke vagyok rá, hogy a szűkülő kürtő végén sikerült kimászni a nagyon szűk lyukból úgy, hogy nem kellett levennem a nagy hátizsákot a kiálló két bottal (mint korábban mindig). Ezután (remélve, hogy már nem lesznek sokan) az 5 éve épített Gebirgs következett, amin még sosem mentem végig. Az elején rögtön vagy 15 percet kellett várni arra, hogy egy pár kötélbiztosítással (is) ereszkedjen le. Utána is kellett néha várni az előttünk haladó, nem túl gyakorlott mászóra, de alapvetően nem volt probléma. A függőhíd nehezebben ment, mint ahogy arra emlékeztem, a drótlétra érdekes volt. Fölérve a Hubertus-házhoz megtaláltuk a hurok alakú (pontosabban van benne egy elágazás, ezért alulról a Sringlesssteigról is megközelíthető) rövid, nem nehéz, B-s utat, amin a hurok részen végig is mentünk. Az alsó rész még felfedezésre vár. Majd legközelebb.