Már tavaly jártam Eisenerzben és most Pünkösdre a turatars oldalon meghirdettek egy ideális 3 napos utat, amire jelentkeztem (nagyon jó csapat jött össze Bíró Sanyi vezetésével). Sőt sikerült megszervezni, hogy az Ildi és az Erika is csatlakozni tudjon a mászáshoz a Gyuriék pedig a túrához, de csak 2 napra. A mi szállásunk a magyarok által üzemeltetett Hotel Bahnhof Präbichlben volt (már csak nosztalgiavonatok járnak nyáron), amiről csak a legjobbakat mondhatom: bőséges reggeli, helyben sütött, így meleg zsömlék, finom vacsora, 4 ágyas szobák külön fürdővel mindössze 25 EUR/fő/éj +IFA -ért nagyon megérte.

A térség az érc- (főleg vas) bányászatról ismert (Erzberg), ma már csak a külszíni fejtés működik, de a bányamúzeumban levisznek a tárnákba a kisvonattal, közelről meg lehet nézni az óriási dömpereket, sőt még robbantást is lehet rendelni. Az útról látni a síngyárat és vasművet is.

 

1. nap Eisenerzer ferrata (C/D) a Pfaffensteinra (1871)

A tervezett időben kiértünk a 9 személyes Mercedes Vitoval, és a Markussteigon indultunk el a ferrata beszállásához 13-an. Igyekeztünk, mert 3 körülre jósoltak esőt, ami végül egy 10 perces jégeső formájában meg is érkezett, amikor már a 1,5 órás ferrata végénél járt a többség. Mindenki szerencsésen fölért, és a Südwandsteigon (Schrabachersteig) jöttünk le, aminek van egy jó félórás drótbiztosított része. Fölfelé persze kényelmesebb, de nekünk lefelé kellett mennünk rajta. Az utolsó órában aztán csendesen esett az eső, de összességében én rosszabbra számítottam az előzetes időjárás jelentések alapján.

 

2. nap Franz Josef (D) és Rossloch (D/E) ferraták a Hochblaserre (1771)

Az Ildiék visszafelé a Raxot választották, mi viszont a Leopolsteiner See fölött tornyosuló sziklafalon fölvezető nehéz és hosszú Ferenc Jóskát céloztuk meg, ahol én tavaly 10 m után lejöttem. Most addig sem jutottam, mert nedves és csúszós volt a fal rögtön a függőleges beszállásnál, márpedig az első negyedóra a legnehezebb rész. Sajnos ketten megbetegedtek, így eleve csak nyolcan indultunk neki a hegynek, de a ferratát csak hatan kezdték el. Én a Noémival az első rész utáni menekülőúton terveztem visszamenni a ferratához. Ezt a menekülőutat, amit tavaly nem vettem észre, most könnyen megtaláltuk, és itt ki is szállt az egyik beteg és egy másik térdfájós emberünk. Én viszont fölmentem a következő beszállásig, ami közel fél órás erdei út. Ott megint összefutottam azzal a három osztrákkal, akikkel már a beszállásnál beszélgettünk az előző napi kalandjainkról. Kicsit vacilláltam, hogy ne menjek-e föl, de féltem az esőtől. Utólag nézve rossz döntést hoztam, de nem baj, jövőre jó időben biztos fölmegyek. Végül visszafordultam, és egyedül fölmentem a turistaúton, mint tavaly. Közben a négy legbátrabb emberünk már fönt pihent a Rosslochnál, és méregették az utat. Ez egy különleges ferrata: függőlegesen lefelé indul vagy 30 métert, majd vízszintesen egy drótkötélen kell a barlang tetejénél bemászni, és a barlangban fölfelé mászva kijutni a kezdőpontig. A barlangban van E-s rész, ezért én csak a lefelé menő szakasz harmadáig mentem (teljesen le kellett volna, mert nem volt különösebben nehéz visszamászni), hogy kicsit szokjam az utat, de jövőre ez is meglesz. A 4 bátor emberünk fáradtan, de teljesítette ezt az utat is. Sőt utána az én rábeszélésemre még fölmentünk a jó fél órára lévő Hochblaser keresztjéig is. A lefelé út utolsó órájában kezdett el csendesen esni az eső, emiatt figyelni kellett a "normál" turistaúton is a lejövetelnél.

 

3. nap Königschusswandsteig (D/E) a Rax fennsíkra

Úgy döntöttünka a javaslatomra, hogy az utolsó napot már nem az Eisenerznél található D/E-s Kaiserschildre szánjuk, hanem az úgyis útba eső Raxra megyünk, hogy ki-ki eldönthesse, hogy a C/D-s Haidsteigot (3 ember) vagy a D/E-s Königschusst (5 ember) választja-e. Én természetesen az utóbbi mellett döntöttem, hiszen három hete láttam, hogy átépítették, és nagyon kíváncsi voltam, hogyan sikerült. Nos korábban az út első fele szabadmászás volt, ami az Ildinek pl nagyon nem tetszett, most ezt megszüntették, pontosabban végig bedrótozták. A modern pályaépítési elveknek megfelelően nehéz szakasszal nyit, és csak fönt visz be a repedésbe. Már nincs áthajló rész a kürtő alatt, mert elkopott a szikla, viszont a kürtőben csak nagyon nehezen bírtam fölmenni a kiálló botjaimmal, le is horzsoltam mindkét könyökömet. A kürtő utáni részhez is beépítettek néhány lépést. Összességében jót tett az útnak a változtatás, többen is mennek rajta. A négy legbátrabb ember a Preinerwandon (B) ment le (már én is mentem le itt többször), de én inkább a többieket kísértem le a szokásos kényelmes erdei úton a Neue Seehüttétől.