Már régóta terveztem, hogy át kellene mászni a Magas Tátrán (a Nyugatin is lehetne). Most sikerült egy jó csapatot (4 fő) összehozni, hogy megvalósítsuk ezt az elképzelést. A szállásfoglalással akadt egy kis gondom, mert egy héttel az érkezés előtt a már kifizetett szállást a szállásadó lemondta. Szerencsére sikerült egy nem sokkal drágábbat találnom, és talán a különbözetet is visszakapom. Előzetesen az időjósok néha záporral is fenyegettek, ehhez képest csak kevés szemerkélő esőt kaptunk, viszont kétszer is nagy ködbe burkolóztak a hegyek.

 

1. nap Kysel` ferrata (Szlovák Paradicsom)

 

Az ikonikus Tamás-kilátó felől közelítettük meg a 3 éve épült vízszintes ferratát, amin 2016 őszén egyszer már végigmentem. Azóta a szurdok elejére is tettek egy kevés drótot lépésekkel, hogy felkészítsék a próbálkozókat, hogy mi vár rájuk. Most a magas vízállás miatt kifejezetten túlélőpróbának bizonyult a tényleges ferrata megközelítése is a szurdokban, mert nincs kijárt út: át kell gázolni a farönkökön, köveken, patakon. Igazából ez sokkal komolyabb feladat volt, mint maga a ferrata. Szerencsére az eső megkegyelmezett nekünk, így időben le tudtunk jönni a hegyről.

 

2. nap Tátra átmászás ÉK-ről D-re (Javorina - Sedielko (2372) - Hrebienok)

 

Korán indultunk autóval Javorinába, hogy sikeres átmászás esetén még az utolsó busszal vissza tudjak menni a kocsiért. Ezen a napon sem esett, de a Béla-Tátra mellett a Jávor völgyben sokáig semmit sem láttunk a ködtől. Az 5 órás felvezető út utolsó másfél órájában tisztult ki egy kicsit az idő annyira, hogy lássuk mellettünk a hegyeket is. 2000 méteres magasság fölött már elég hűvös volt, és újra ködös lett, így (engem) kicsit meg is lepett, mikor felértünk (mert nem láttam, hogy ez már a hágó teteje). A Sedielko másik oldalán (a délin) még itt-ott hó is volt az úton. Előzetesen fölmerült, hogy esetleg ne a Téry-ház felé jöjjünk le, hanem a Vöröstorony-hágón át a Zbojnícka-háznál, de a köd miatt semmit sem lehetett látni, így nem láttuk értelmét. Pár perccel később kitisztult az idő, és megláttuk a tömeget a falon, ezért nem fordultunk vissza. Sajnos a fényképezőgépem lencséje ekkor nem záródott be, és azt hittem, hogy elromlott (volt hasonló probléma vele egy éve), ezért aznap már nem készítettem több képet (szerencsére erről a részről már rengeteg kép készült korábbról), pedig lefelé jövet már szép tiszta volt az idő, viszont borzasztóan nagy szél fújt. A Téry-ház előtt majdnem ledöntött a lábamról. Fárasztó út volt, de egész korán leértünk, így az egy órával korábbi buszt is elértem.

 

3. nap Jahňaci csúcs (2230) (Magas Tátra)

 

Eredetileg még egy Tátra átmászás lett volna a program, de ezt máskorra halasztottuk, és inkább a Zöld-tóhoz mentünk föl, majd onnan a Jahňaci csúcsra. A Zöld-tavi ház fölötti katlanhoz érve teljesen kitisztult az idő, és messziről látszottak a csúcson az emberek. Sajnos mire a láncos részhez értünk, nagyon befelhősödött, és ettől kezdve 30-40 m volt csak a látótávolság. A nyeregbe felérve egy másik világba csöppentünk, mert a túloldalt 10 cm-es jegek és zúzmók csüngtek a füveken és sziklákon. A csúcsról semmit sem láttunk semelyik irányba. Lefelé jövet már a normál részen a katlanban találkoztunk több zergével is. Békésen eszegettek az úton, nem akartak odébb menni sem. Este közel a szállásunkhoz egy róka jött szembe velünk át az úton a falu szélén nagy nyugalommal.

 

4. nap Staré Horytól keletre egy körút (Nagy Fátra)

 

Hazafelé a Nagy Fátrában tettünk egy kisebb körutat, amit már a télen is nézegettem hótalpas útnak (de akkor mást választottunk). A túra első részében fölmentünk a partizánok bunkeréhez a piros jelzésen, majd körbe jöttünk a felhagyott rézbányákat is érintve, és a kéken le. Ez tűnik a nyerő iránynak, mert a lejövetel hosszabb és lankásabb. Útközben találtunk szamócát és málnát is.