A Triglav megmászása már régóta csábított, ezért örömmel fogadtam a Pénzügyőr SE Túraszakosztályának meghívását, hogy vegyek részt az úton, és segítsek a szervezésben, a túrautak megtervezésében, mivel a Bohinji-tónál jártam már egyszer. Végül 22 emberrel indultunk útnak két kisbusszal és két autóval, és két szálláson laktunk. A nagy többség (20 fő) a Hostel pod Voglomban a tó partjánál. Két nagy 4 emeletes házban laktunk, ami rengeteg vendéget jelentett, akik bizony még késő este is hangosan tárgyalták az aznapi élményeiket, szóval nem volt mindig csöndes nyugalom. Aki 3 ágyas saját fürdős szobában lakott, az nem panaszkodott, de a 2 db emeletes ágyas szűk szobák a folyosó végén lévő egy db zuhanyzóval már meglehetősen nomádnak bizonyultak. Persze volt árkülönbség. A svédasztalos reggeli bőséges volt, csak a zöldséget hiányoltuk (meg aki kávézott, az nem feltétlenül volt elégedett). Vacsorát is lehetett volna rendelni mindig másnapra, de ezzel a lehetőséggel végül nem éltünk.

 

1. nap Ljubjana és Bled

 

A társaság egyik fele reggel, a másik délután indult. Mivel mi a reggeli csoportban voltunk, ezért szakítottunk időt egy rövidebb ljubjanai városnézésre. Siklóval fölmentünk a várba, majd lejövet egy gasztronómiai kiállításba csöppentünk a piacon, és sétáltunk az egyik folyóág partján, bekukkantottunk egy katedrálisba, és máris eltelt 2 óra, mentünk tovább Bledbe, ahol szintén sétáltunk a városban, és fölmentünk a vár kapujáig, de drágálltuk a belépőt, és visszafordultunk. Estére meg is érkeztünk a szállásra. A közel 600 km-es utat nettó 6 óra alatt meg lehet tenni, mivel Bledig végig autópályán lehet haladni.

 

2. nap Vogel (1922)

 

Az első túranapon a Bohinji-tótól délre fekvő Vogel megmászása volt a cél. Fölfelé a lanovkával mentünk, amin 14 évvel ezelőtt már utaztam lefelé (akkor ingyen, mert csak lent lehet (retour) jegyet venni, mi viszont nagyon messziről gyalog mentünk föl, és hajlandók voltak levinni). A lanovka fölső állomásánál lévő sí hoteltől először a Šijára (1880) caplattunk föl, majd nagyjából a gerincen tovább a Vogelre. Egy 10 perces esőtől eltekintve végig napos jó időnk volt.

 

3. nap vízesések

 

Ezen a napon két részre oszlottunk, mert a többség a másnapi Triglav út miatt inkább a rövidebb verzió mellett döntött. Én ötödmagammal a hosszabb utat választottam. A cél a Mostniški vízesés volt a Voje völgyében, ahová mi kerülővel az Uskovnica völgyön keresztül mentünk föl (a nagyobb csoport nyílegyenesen). Így a másik résznél mi megnézhettünk egy fa kápolnát is, és föntről érkeztünk a vízeséshez, majd lefelé mentünk végig a szurdokon, ahol a víz 15-20 méter mélyre vájta be magát a sziklák közé. Itt megint eleredt az eső 10 percre, de a másik társaság rosszabbul járt, mert ők akkor már átmentek a Savica vízeséshez, ahol alaposan megáztak. Mi "tudtuk", hogy mikor érdemes oda autózni: amikor az eső már elállt. Ezt a második vízesést már láttam másfél évtizede, akkor is impozáns volt.

 

4. nap Triglav (2864)

 

15-en végül az egy napos (nem fönt alvós) út mellett döntöttünk, aminek az volt az ára, hogy reggel 4-kor indultunk a két kisbusszal a hegy túloldalára, hogy virradatkor már a hegyre induljunk föl. Ez 5.40-kor meg is történt az északi oldalról az Aljažev dom (1015) felől. Innen kicsit rövidebb az út, de lentebbről indulunk, tehát végig meredeken emelkedik, a sziklás részeken sok a mászás drótbiztosítással. A lehetséges két út közül a talán kicsit kevésbé népszerű Tominškovát választottuk a Praggal szemben. Én a csoport végén haladtam vigyázva a lemaradókra, így kb 6 órás út után értünk föl a Triglavski dom Kredaricához (2516), ahol megpihentünk kicsit, majd nekirugaszkodtunk az utolsó szakasznak a kis-Triglav felé. Itt nem lehetett gyorsan haladni, mert már megindult a forgalom lefelé is a csúcsról. A kis-Triglavon már találkoztunk a csapatunk élenjáróival. Kb 1-re felértünk a Triglavra, és meglepően sok hely fogadott, pedig három útról is föl lehet menni a csúcsra, de bőven elfértünk. Érdekes módon csak egy hengerszerű építmény van a csúcson, aminek a belsejében körben fel vannak rajzolva a látható hegyek, de semmilyen kereszt, sőt még a Triglav neve vagy magassága sincs sehol feltüntetve (vagy csak nem vettem észre). Visszafelé az előzetes terveknek megfelelően a kis-Triglavról a Dom Planika (2401) felé jöttünk le, mert ez egy hosszabb, de lankásabb lejövetel. A Vodnikov házig (1817) folyamatosan ereszkedtünk, de onnan hosszasan szintben gyalogoltunk, majd egy hágó megmászása után értünk le a Rudno Polje-i parkolóba (1345) este 8-ra, ahol már várt ránk az egyik kisbusz. A két autóval otthon maradt csapat ugyanis nap közben fölvitte az autómat Rudno Poljéba, hogy az élenjáró 3 sofőr azzal átautózzon az Aljažev domnál hagyott kisbuszokért. Ez a logisztikai transzfer oda-vissza 2 óra, így mi a hátvédek csak kicsit értünk le később, mint az értünk jövő sofőr. Szóval minden rendben sikerült. Az idő szinte ideális volt egész nap: fölfelé árnyékban másztunk, fönt pont úgy volt felhős, hogy csak ritkán sütött ránk a nap, de körben minden tökéletesen látható volt, és csak a Vodnikov dom előtt kapott el minket egy 10 perces eső.

 

5. nap Pršivec (1761)

 

Az előző napi megpróbáltatások miatt kicsit megrostálódott az ezen a napi túrán részt vevők száma. A cél a Bohinji-tó északi oldalán magasodó csúcs volt. Először a Koča na Planini pri Jezeru (1453) házhoz mentünk föl, ami a nevéhez illően egy méregzöld színű tó partján fekszik. Aztán átmentünk a Viševnik házhoz (1615). Innen tettünk egy kitérőt, mert meg akartuk nézni a Fekete-tavat (Črno jezero), de végül a cél előtt nem sokkal visszafordultunk, mert elég meredek volt az út. A Pršivec felé egy kicsit mászni kellett, de erdőben. Gyönyörű kilátás fogadott minket a csúcson, ahol már meg sem lepődtem azon, hogy semmi sem mutatta, hogy ez egy csúcs. Lefelé is kellett kicsit mászni, de aztán kényelmesen haladtunk a többnyire puha fenyőerdei ösvényeken. A nap végén még a Tibiéket is sikerült összeszedni, akik részben egy másik kört jártak be. Sőt mivel a Gábor a saját nagy köréről gyalog ment vissza a szállásra, még a kisbuszt is volt módom vezetni, és még egy velünk szinkronban túrázó párt is levittünk az alsó parkolóba.

 

6. nap Vintgar szurdok

 

A zárónapon a hazafelé egyébként is útbaeső híres szurdokot látogattuk meg Bled mellett. Délelőtt óriási tömeg várakozott már a parkolónál is, és ez kicsit rányomta a bélyegét erre az egyébként csodálatos szurdok útra, amit a Medve-szurdokhoz lehetne hasonlítani, csak nincs benne annyi szintkülönbség. A fő útvonalon mentünk (föntről lefelé, de lehet fordítva is), és a vége felé magasan van egy régi viadukt is, amihez sajnos nem találtam meg az utat, pedig végigmentem (a végén már törpejárásban) egy épített víznyelő barlangon is, aminek a vége növény-dzsumbujba torkollott, és onnan már nem lehetett messze a viadukt. GPS-szel talán rátaláltam volna, de aligha hiszem, hogy szabadna rámenni. Összegzésképpen egy nagyon jól sikerült 6 napos túrát teljesítettünk szinte kivételesen jó időben.