Túra beszámolók

Nyugati parti nemzeti parkok

2018 május 23.

2018 05 19-21 Eisenerz és Rax

Már tavaly jártam Eisenerzben és most Pünkösdre a turatars oldalon meghirdettek egy ideális 3 napos utat, amire jelentkeztem (nagyon jó csapat jött össze Bíró Sanyi vezetésével). Sőt sikerült megszervezni, hogy az Ildi és az Erika is csatlakozni tudjon a mászáshoz a Gyuriék pedig a túrához, de csak 2 napra. A mi szállásunk a magyarok által üzemeltetett Hotel Bahnhof Präbichlben volt (már csak nosztalgiavonatok járnak nyáron), amiről csak a legjobbakat mondhatom: bőséges reggeli, helyben sütött, így meleg zsömlék, finom vacsora, 4 ágyas szobák külön fürdővel mindössze 25 EUR/fő/éj +IFA -ért nagyon megérte.

A térség az érc- (főleg vas) bányászatról ismert (Erzberg), ma már csak a külszíni fejtés működik, de a bányamúzeumban levisznek a tárnákba a kisvonattal, közelről meg lehet nézni az óriási dömpereket, sőt még robbantást is lehet rendelni. Az útról látni a síngyárat és vasművet is.

 

1. nap Eisenerzer ferrata (C/D) a Pfaffensteinra (1871)

A tervezett időben kiértünk a 9 személyes Mercedes Vitoval, és a Markussteigon indultunk el a ferrata beszállásához 13-an. Igyekeztünk, mert 3 körülre jósoltak esőt, ami végül egy 10 perces jégeső formájában meg is érkezett, amikor már a 1,5 órás ferrata végénél járt a többség. Mindenki szerencsésen fölért, és a Südwandsteigon (Schrabachersteig) jöttünk le, aminek van egy jó félórás drótbiztosított része. Fölfelé persze kényelmesebb, de nekünk lefelé kellett mennünk rajta. Az utolsó órában aztán csendesen esett az eső, de összességében én rosszabbra számítottam az előzetes időjárás jelentések alapján.

 

2. nap Franz Josef (D) és Rossloch (D/E) ferraták a Hochblaserre (1771)

Az Ildiék visszafelé a Raxot választották, mi viszont a Leopolsteiner See fölött tornyosuló sziklafalon fölvezető nehéz és hosszú Ferenc Jóskát céloztuk meg, ahol én tavaly 10 m után lejöttem. Most addig sem jutottam, mert nedves és csúszós volt a fal rögtön a függőleges beszállásnál, márpedig az első negyedóra a legnehezebb rész. Sajnos ketten megbetegedtek, így eleve csak nyolcan indultunk neki a hegynek, de a ferratát csak hatan kezdték el. Én a Noémival az első rész utáni menekülőúton terveztem visszamenni a ferratához. Ezt a menekülőutat, amit tavaly nem vettem észre, most könnyen megtaláltuk, és itt ki is szállt az egyik beteg és egy másik térdfájós emberünk. Én viszont fölmentem a következő beszállásig, ami közel fél órás erdei út. Ott megint összefutottam azzal a három osztrákkal, akikkel már a beszállásnál beszélgettünk az előző napi kalandjainkról. Kicsit vacilláltam, hogy ne menjek-e föl, de féltem az esőtől. Utólag nézve rossz döntést hoztam, de nem baj, jövőre jó időben biztos fölmegyek. Végül visszafordultam, és egyedül fölmentem a turistaúton, mint tavaly. Közben a négy legbátrabb emberünk már fönt pihent a Rosslochnál, és méregették az utat. Ez egy különleges ferrata: függőlegesen lefelé indul vagy 30 métert, majd vízszintesen egy drótkötélen kell a barlang tetejénél bemászni, és a barlangban fölfelé mászva kijutni a kezdőpontig. A barlangban van E-s rész, ezért én csak a lefelé menő szakasz harmadáig mentem (teljesen le kellett volna, mert nem volt különösebben nehéz visszamászni), hogy kicsit szokjam az utat, de jövőre ez is meglesz. A 4 bátor emberünk fáradtan, de teljesítette ezt az utat is. Sőt utána az én rábeszélésemre még fölmentünk a jó fél órára lévő Hochblaser keresztjéig is. A lefelé út utolsó órájában kezdett el csendesen esni az eső, emiatt figyelni kellett a "normál" turistaúton is a lejövetelnél.

 

3. nap Königschusswandsteig (D/E) a Rax fennsíkra

Úgy döntöttünka a javaslatomra, hogy az utolsó napot már nem az Eisenerznél található D/E-s Kaiserschildre szánjuk, hanem az úgyis útba eső Raxra megyünk, hogy ki-ki eldönthesse, hogy a C/D-s Haidsteigot (3 ember) vagy a D/E-s Königschusst (5 ember) választja-e. Én természetesen az utóbbi mellett döntöttem, hiszen három hete láttam, hogy átépítették, és nagyon kíváncsi voltam, hogyan sikerült. Nos korábban az út első fele szabadmászás volt, ami az Ildinek pl nagyon nem tetszett, most ezt megszüntették, pontosabban végig bedrótozták. A modern pályaépítési elveknek megfelelően nehéz szakasszal nyit, és csak fönt visz be a repedésbe. Már nincs áthajló rész a kürtő alatt, mert elkopott a szikla, viszont a kürtőben csak nagyon nehezen bírtam fölmenni a kiálló botjaimmal, le is horzsoltam mindkét könyökömet. A kürtő utáni részhez is beépítettek néhány lépést. Összességében jót tett az útnak a változtatás, többen is mennek rajta. A négy legbátrabb ember a Preinerwandon (B) ment le (már én is mentem le itt többször), de én inkább a többieket kísértem le a szokásos kényelmes erdei úton a Neue Seehüttétől.

2018 május 1.

2018 04 28-30 Rax és Hohe Wand

A Máltán dolgozó István barátommal terveztük ezt az utat, amihez csatlakoztak még hárman a turatars.com oldalról (ez itt a reklám helye :). A szállásunk szokás szerint a Weichtalhausban volt, aminek az üzemeltetését a felújítás óta először megint a korábban évtizedekig ezt a tisztséget betöltő Manfred látta el, akivel szívélyes a viszonyom. Az időnk az előrejelzésnek megfelelően végig derült, napos volt.

 

1. nap Pittentalersteig, Kronichsteig, Kronich Eisenweg, Teufelsbadstubensteig

 

Bemelegítésként megmásztuk a nem túl hosszú, de technikás, C nehézségű Pittentalert, ami a Törökugrató sziklához vezet, amit eleve romként építettek. Nem voltak sokan, de pár ember mászott rajtunk kívül is. Ezután átautóztunk a Raxhoz, és Kaiserbrunntól mentünk föl a Kronichsteigon a felvonó tetejéhez, mert ezen az úton még nem jártam. Az út vége felé találkoztunk az első hófoltokkal, de a két hónappal ezelőtti 1-1,5 méteres hó nagy része elolvadt. Innen átmentünk az Ottó-házhoz, hogy a vele szemben lévő rövid Kronich Eisenweget megmászhassuk. Több helyen is elkopott a szikla, például az elején az áthajlásos fölmászás már nincs, mert elfogyott a kiszögellés. Lefelé az AV steigot néztem ki, de a höllentali kilátónál látszott, hogy az elején is van keresztben egy nagy hófolt, és ez az út északi, tehát még több ilyenre lehetett számítani, ezért inkább a sztenderd lefelé utat a Wachthüttelkammot választottuk. Amíg be nem értünk az erdőbe, addig szinte végig 30-40 cm mély, de puha hóban mentünk. A Teufels elágazásnál hárman az Annával és az Ádámmal úgy döntöttünk, hogy ezen a B-s úton megyünk le, az István és az Anikó viszont a 30 létrában végződő eredeti utat választotta. Már sötét este csak ketten az Anikóval kint vacsoráztunk a szálláson, amikor megjelent egy róka, ott sétált a közelben a fáknál, nyugodtan leült mint egy kutya. Kiderült, hogy már 3-4 éve rendszeresen a házhoz jár (nyilván néha megkapja a maradékot is).

 

2. nap Haidsteig, Karl-Ludwig ház

 

Ezt a napot a Rax legismertebb, C-D-s útjának a Haidsteignak a megmászására szántuk. A vasárnapi napos időjárásnak köszönhetően sok emberre lehetett számítani, de végül nem kellett sokat ácsorogni a falon, amitől előzetesen tartottam. Az út felénél lévő fekete Madonnától jól látszott az D-E-s Königschusswandsteig is, amit (mint később kiderült) 2 éve átépítettek: már a törmeléklejtőtől kezdve bedrótozták, és a fönti részt sem a repedésben, hanem a sziklafalon vezetik. Idén mindenképpen el szeretnék ide jönni még egyszer, hogy ezen végigmenjek. Fönt a keresztnél éppen találkoztunk az Istvánnal, aki inkább az A-B-s Preinerwandsteigon jött föl. Időben annyira jól álltunk, hogy nem jöttünk vissza egyből az autóhoz, hanem jónéhány hómezőt keresztezve átmentünk a Karl-Ludwig házhoz, megnéztük a kápolnát, sőt a közelben lévő Gretchensteig rövidke részén is le-föl jöttünk, amit kb 10 éve a Donáttal és Bernáttal is megmásztam már.

 

3. nap Wildenauersteig, Gebirgsvereinsteig

 

Az utolsó napot a Hohe Wand nyugati szélén töltöttük. Most először a Seiser Toninál hagytuk az autót. Az Anikóval megmásztuk előbb a C-s Wildenauersteigot, ami arról nevezetes, hogy nincs drót, csak U alakú lépések. Büszke vagyok rá, hogy a szűkülő kürtő végén sikerült kimászni a nagyon szűk lyukból úgy, hogy nem kellett levennem a nagy hátizsákot a kiálló két bottal (mint korábban mindig). Ezután (remélve, hogy már nem lesznek sokan) az 5 éve épített Gebirgs következett, amin még sosem mentem végig. Az elején rögtön vagy 15 percet kellett várni arra, hogy egy pár kötélbiztosítással (is) ereszkedjen le. Utána is kellett néha várni az előttünk haladó, nem túl gyakorlott mászóra, de alapvetően nem volt probléma. A függőhíd nehezebben ment, mint ahogy arra emlékeztem, a drótlétra érdekes volt. Fölérve a Hubertus-házhoz megtaláltuk a hurok alakú (pontosabban van benne egy elágazás, ezért alulról a Sringlesssteigról is megközelíthető) rövid, nem nehéz, B-s utat, amin a hurok részen végig is mentünk. Az alsó rész még felfedezésre vár. Majd legközelebb.